Fűtés története

Fűtés története

Az első tűzgyújtástól a mai korszerű fűtőberendezésekig az emberiség a fejlődés hőszú útját járta meg. A különféle fűtési módok fejlesztése, a hibák és a hiányok kijavítása, illetve pótlása minden korban szorosan összefüggött a népek életkörülményeinek és kulturájának fejlődésével.

Az ősember legelső fűtési módja a nyílt lángú tüzelés volt.

 

fűtés története

Barlangjának, lakóhelyiségének közepén a földön fadarabokból máglyát rakott, és azt gyújtotta meg. Nappal mellette melegedett, éjszakára pedig elkotorta a hamut, s így jó fekvőhelyet biztosított neki az átmelegedett föld- vagy kőpadló. A füst a helyiség nyitva tartott bejáratán vagy a helyiség tetején hagyott nyíláson át távozott a szabadba. Tüzelés közben a helyiséget gyakran mégis füst és korom lepte el.

A kellemetlen füst kiküszöbölése végett később már a szabadban gyújtották meg a fadarabokat, és csak izzó, parázsló állapotban vitték be a lakóhelyükre, hogy ne füstöljön annyira. Így jöttek rá lassan a faszéntüzelés módjára.

Amikor az ember már többet tartózkodott lakóhelyén, szükségessé vált a tűz állandó fenntartása. Ez kényszerítette az embert arra, hogy elkészítse az első tűzhelyet. Ez eleinte agyagból és kövekből készített lapos, kerek alakú tál, majd később bronzból készített, lábakon álló edény volt. A régi kínaiak, perzsák, görögök, rómaiak nagyúri lakóházaikat már művészi kiképzésű edényekben égetett, gyakran illatos olajokkal átitatott faszénnel fűtőtték.

A fűtés fejlődésének további útját még mindig a nyílt lángú tüzelés folytán fejlődő kellemetlen, nem egyszer halált okozó füst elleni védekezés szabta meg.

Az egyik törekvés az volt, hogy a keletkező füstöt felfogják és elvezessék a helyiségből: így születtek meg az első kandalló-tűzhelyek. Ezek tűztérből, füstfelfogó köpenyből és füstelvezető csőből álltak. Az első kandallók kezdetben a szoba közepén voltak, s csak később kerültek a fal mellé vagy a helyiség sarkába.

A másik törekvés az volt, hogy magát a füstképződést forrását, a nyílt tüzet távolítsák el a helyiségből, és csak kívűlről - a füstgázokkal - melegítsék a helyiség padlóját vagy oldalfalait. Ennek eredményeképpen jöttek létre a rómaiaknál időszámításunk előtt mintegy 100 évvel a mai központi fűtőberendezések ősei. Jellegzetes példáik a következők:

• padló alatti üregek fűtése
• padló alatti csatornák fűtése
• oldalfalak és padlók fűtése

Ilyen ókori fűtési beendezés maradványai láthatók az aquincumi ásatások helyén is és szerte Európában, ahol római települések voltak. Az olaszországi, franciaországi, svájci, németországi és angliai ásatások azonban azt bizonyítják, hogy ilyen füstgázfűtési berendezéseket még a X - XII. században is készítettek.

Ezek a fűtési módok - bár lényeges fejlődést jelentettek az eszközökhöz képest - csak részben oldották meg a fűtendő helyiségek füstmentesítését, mert az épületszerkezetekben és főképp repedéseiken keresztül még mindig bőven áramlott be füst a helyiségekbe.