Központi fűtés
A központi fűtés az egyik legmodernebb és leghatékonyabb fűtési megoldás, amely nem csak az optimális hőmérsékletet biztosítja, hanem a biztonságot és a környezetbarát megoldásokat is.
Központi fűtésről
Központi fűtőberendezéseknek az olyan berendezéseket nevezzük, amelyek:
• egy időben több helyiség fűtésére alkalmasak,
• a fűtéshez szükséges hőenergiát egy helyen, általában a kazánházban állítják elő,
• a kazánházban előállított hőenergiát valamilyen hőhordó közeg (víz, gőz, levegő stb. ) révén továbbítják a fűtendő helyiségekbe.
A központi fűtés előnyei
• a fűtött épület minden helyiségében, még a mellékhelyiségekben is biztosítja az előírt hőmérsékletet,
• a helyiségek belső hőmérsékletének állandó értéken tartása központilag szabályozható,
• a fűtőberendezést a lakók, illetve a dolgozók jelenlététől függetlenül mindenkor a külső hőmérsékletnek megfelelően lehet üzembe helyezni, és így a helyiségek hőmérséklete minden időpontban a kívánt értéken tartható,
• nem kell tartanunk sem a szénmonoxid-mérgezéstől, sem a tűzveszélytől,
• a központi fűtőberendezés aránylag kis költséggel kapcsolható más kalorikus berendezéshez, mint pl. melegvíz-termelő, főzőkonyhai, mosókonyhai, kórházi, szellőztető stb. berendezéshez.
A központi fűtés hátránya
• az épületen belüli lakások között a fűtési költség elszámolása nehézkes, és gyakran nem a tényleges hőszétosztáson alapszik.
A központi fűtőberendezések osztályozása
Ha ezeket a fűtési rendszereket osztályozni akarjuk, az osztályozáshoz a következőket vehetjük alapul:
1, a hőközlés módját, vagyis azt, hogy hogyan adja le a fűtőberendezés, illetve a fűtőtest a fűtendő helyiségben a szükséges hőmennyiséget,
2, a hőhordó közeg anyagát, vagyis azt az anyagot, amellyel a szükséges hőmennyiséget a hőfejlesztő berendezésből (kazánból) a helyiségekben lévő fűtőtestekhez szállítjuk, és végül
3, a berendezés kiviteli megoldását, vagyis a fűtőberendezés kazánjainak, csőhálózat-rendszerének és fűtőtestjeinek elrendezését.
1. A hőközlés módja szerint háromféle központi fűtés van:
konvekciós fűtés – sugárzó fűtés – légfűtés
a, A konvekciós (hőáramlásos) fűtés csoportjába azok a fűtőberendezések tartoznak, amelyek fűtőtesteiken keresztül a szükséges hőmennyiség nagy részét úgy adják le, hogy a helyiségnek a fűtőtest felületével érintkező levegőjét melegíti fel. a felmelegített levegő felfelé száll, és mozgásba hozza az egész helyiség levegőjét. A légforgás közben a fűtőtest felületéhez állandóan lehűlt levegő áramlik, és onnan felmelegített levegő távozik. A konvekciós fűtőberendezések fűtőtestei kis mértékben sugárzással adnak le hőt.
b, A sugárzó fűtés csoportjába azokat a fűtőbeendezéseket soroljuk, melyeknek fűtőtestei, illetve hősugárzói a helyiség fűtéséhez szükséges hőmennyiség túlnyomó részét sugárzás útján adják le. A sugárző fűtőberendezések hősugárzói is előidézhetnek a helyiségben konvekciót (hőáramlást), ez azonban kismértékű, mellékes folyamat.
c, A légfűtés csoportjába azok a fűtőberendezések tartoznak, amelyek valamilyen központi légfűtő készülékben levegőt melegítenek fel, s a felmelegített levegőt természetes vagy mesterséges erővel fújják a fűtendő helyiségbe.
2. A hőhordó közeg anyaga lehet
a konvekciós fűtőberendezésekben: víz és gőz,
a sugárzó fűtőberendezésekben: víz, gőz, gáz, elektromos áram,
a légfűtési berendezésekben: víz, gőz, gáz, füstgáz.
3. A kiviteli megoldás alapján a fűtőberendezéseket háromféleképpen csoportosíthatjuk:
a hőhordó közeget keringtető erő szerint (pl. gravitásciós melegvízfűtés, szivattyús melegvízfűtés, kisnyomású gőzfűtés, nagynyomású gőzfűtés stb.),
a fűtési csőhálózat rendszere szerint (pl. egycsöves, kétcsöves, alsóelosztású, felsőelosztású stb.),
a fűtőtestek szerint (pl. sugárzó mennyezetfűtés, sugárzó padlófűtés stb.),
A kiviteli megoldás hármas csoportosítása általában nem független egymástól. A hőhordó közeget keringető erő bizonyos határok között befolyásolja a csőhálózat rendszerét, és e kettő együttesen kihat a fűtőtest megválasztására is.
Konvekciós fűtés
A központi fűtőberendezések túlnyomó többsége konvekciós fűtés. A hőhordó közeg anyaga szerint háromféle konvekciós fűtést különböztethetünk meg:
1. melegvízfűtést (a fűtővíz hőmérséklete legfeljebb 100 C fok),
2. forróvízfűtést (a fűtővíz hőmérséklete 100 C fok felett),
3. gőzfűtés.
Konvekciós melegvíz-fűtőberendezések
Jelentős előnyei miatt a legelterjedtebb fűtési rendszer a konvekciós melegvízfűtés. Ezek az előnyök a következők:
• a fűtőtestek alacsony felületi hőmérséklete biztosítja a helyiségek kellemes és egyenletes felmelegedését, és higiéniai szempontból is megfelelő,
• a fűtési üzem a fűtővíz hőmérsékletének változtatásával központilag könnyen szabályozható, és mindig a külső levegő hőmérsékletének változásához igazodhat,
• a nagy üzembiztonság miatt a berendezés üzemben tartása csak kevés felügyeletet igényel,
• működése majdnem teljesen zajtalan,
• csekély a rozsdásodás veszély, s ezért a berendezés élettartama hosszabb, mint általában a többi fűtőberendezésé.
• nagy víztartalma miatt hőtárolóképessége jelentős.
Hátrányai:
• a fűtővíz felmelegítéséhez hosszabb felfűtési idő szükséges,
• a berendezés az üzemszünetek alatt is vízzel van teli, s a víz könnyen megfagyhat a vezetékekben,
• nagy a beruházási költsége.
A konvekciós melegvíz-fűtőberendezések üzemük szerint három csoportba sorolhatók:
a, gravitációs,
b, szivattyús,
c, kombinált (gravitációs-szivattyús) melegvízfűtések.
Gravitációs melegvízfűtés
A “gravitáció” latin eredetű szó, nehézségi erőt jelent. A gravitációs melegvíz-fűtőberendezések működése a hideg és a meleg víz fajsúlyának különbségén alapszik. (1 liter +4 C fok hőmérsékletű víz súlya 1 kg, és 1 liter 90 C fok hőmérsékletű víz súlya 0,965 kg.)