Padlófűtés rendszerek

Padlófűtés működése, rendszerezése

A kishőmérsékletű padlófűtések működése és kialakítása függ:

– az igénybe vett energiaforrástól,
– az alkalmazott hőhordozó közegtől,
– a hőleadás módjától, feltételeitől.

A padlófűtések hőhordozó közege az egyéb kishőmérsékletű fűtési rendszerekben alkalmazott hőhordozókkal közel azonosak, így lehet

– víz,
– levegő,
– villamos áram,
– egyéb (fagyálló tulajdonságú folyadék, sóvegyületek, eutektikumok stb).

Leggyakrabban a melegvizes padlófűtési rendszerek használatosak, de növekvő mértékben találkozhatunk ellenállásfűtésekkel, és az utóbbi időben elemes fűtőfelületek is terjedőben vannak (ezek vizet és/vagy levegőt használnak a hő továbbítására). Az ún. rejtetthő hasznosításával működő tárolós rendszerű padlófűtések inkább csak kísérleti jelleggel létesültek ez ideig.

A kishőmérsékletű padlófűtések a hőleadást illetően a sugárzó felületfűtések csoportjába tartoznak.

Az előzőekben megfelelően a kishőmérsékletű padlófűtések következő rendszerei ismeretesek (a közismert terminológiát használva):

– melegvizes padlófűtések,
– villamos padlófűtések,
– elemes fűtőfelületek (klímapadlók),
– meleglevegős padlófűtések (illetve kombinált megoldások),
– különleges padlófűtések.

Utóbbiak közé sorolhatók a

– különleges folyadékkal üzemelő padlófűtések,
– tárolós rendszerű padlófűtések.

Padlófűtés működése

A különböző rendszerű padlófűtések működésében eltérések vannak.

A melegvízes padlófűtéseknél a fűtéshez használt hőmennyiséget központi hőtermelő (kazán, hőszivattyú, hőtároló stb.) biztosítja. A fűtendő helyiséghez (szivattyú segítségével) szállított víz a padlóba ágyazott fém- vagy műanyag csöveken folyik keresztül, amelyek a burkolatban, vagy az alatt vannak elhelyezve. A hőt szállító közegből a hő a csőfalon és a csöveket borító teher- és hőelosztó rétegen keresztül a padlófűtésre jut. A hőenergia a padló felületéről sugárzással és konvekcióval adódik át a helyiséget határoló felületekre és a helyiség levegőjébe.

A villamos árammal működő padlófűtések az energiaforrástól eltekintve nagyjából a melegvizes, csöves padlófűtésekhez hasonlóak. A padlószerkezetbe elhelyezett fűtőkábelekkel jó hatásfokú és jól szabályozható rendszerek alakíthatók ki.

Az utóbbi időben terjedőben vannak az elemes felületfűtések néven összefoglalt padlófűtési rendszerek.

Lényegében a hőhordozó szerint két fő csoportjukat különböztetjük meg, nevezetesen a

– levegővel és a
– vízzel

működő rendszereket (de ezek kombinációjával is találkozhatunk). Mindkét csoportot az jellemzi, hogy a hőt szállító és közvetítő közeg a padlófelület teljes felületével érintkezésbe kerül, egyenletes hőmérséklet-eloszlást, és a szerkezeti kialakítás következtében nagyon jó hőátadást biztosítva (izotermás felületfűtés). A szerkezeti kialakítás sajátossága miatt ezeket a rendszereket „szerelt” padlófűtési rendszereknek is szokták nevezni.

Az elemes felületfűtések meleglevegős változatát meg kell különböztetni a nagyobb méretű, általában kombinált rendszerű meleglevegős padlófűtésektől, mert utóbbiaknál a meleg levegő a padlót elhagyva a helyiségbe kerül (fűt és szellőztet).

A meleglevegős padlófűtéseknél ventilátor segítségével a helyiség levegőjét a közvetlenül a padlófűtőcsövek felett kialakított légcsatornákon keresztül melegítik fel, miközben az átmelegedett padlófelületen hőcsere (elsősorban sugárzás) is létrejön a felület és a helyiség között.

Különleges padlófűtéseknek minősülnek, bár felépítésükben, működésükben a melegvizes csöves rendszerekhez hasonlóak, az ún. különleges folyadékokkal működő rendszerek. Ezek a folyadékok többnyire „fagyálló” tulajdonságúak, és olyan esetekben alkalmazzák a rendszerben ezeket a különleges folyadékokat, amikor fűtési idényben is gyakori és hosszabb időtartamú fűtési üzemszünettel kell számolni, vagy amikor a korrózióvédelem elsőrendű fontosságú a teljes rendszer hosszabb élettartama érdekében. fűtőközegnek leggyakrabban szerves anyagok vizes oldatait használják.

Különleges padlófűtésnek számítanak a szilárd-folyékony halmazállapot-változás során jelentős mennyiséget felvevő, illetve leadó, ún. rejtett hőt felhasználó tárolós padlófűtési rendszerek. Hőtárolásra tulajdonképpen maguk az épületelemek a beépített anyagok révén is alkalmasak. Lényegében a padló esztrichrétege hivatott padlófűtések esetén a hőtárolást megvalósítani. A hőtároló képesség azonban egyéb módon is fokozható

Bizonyos anyagok halmazállapot változásánál a hőtartalom ugrásszerűen változhat a rejtett (latens) hővel. A rejtett hő többnyire jelentős energiamennyiség tárolását teszi lehetővé a hőhordozóban. Ezen anyagok közé tartoznak többek között a sóhidrátok és azok eutetikus keverékei, az alkáli- és alkáliföld – fém – fluorifok, fémhibridek.

A megoldások egyikénél a hőtároló anyagokat (pl. kliarolit) műanyagcsőben helyezik el a padlószerkezetben (a melegvizes, csöves rendszerekhez hasonlóan), amelyeket ellenálláshuzalokkal lehet a megkívánt hőmérsékletre hevíteni. Ezért bizonyos értelemben a villamos árammal működő padlófűtések egy csoportjának is tekinthetjük ezeket a hőtároló töltettel működő padlófűtések egy csoportjának is tekinthetjük ezeket a hőtároló töltettel működő rendszereket. Építettek azonban olyan rendszert is, ahol a hőtároló anyag levegőjével fűthető fel. A hőtárolós rendszerek még fejlődésük kezdeti szakaszán vannak.